Excel-tippek VIII: Formás értékek I.
Ha értékeinkhez nem találunk megfelelő formátumot az Excel által kínáltak között, akkor még mindig előttünk a lehetőség, hogy létrehozzunk egy egyéni formátumkódot.
Ha igazán szeretnénk megismerni az Excel valóban sokoldalú formázási képességeit, akkor vissza kell térnünk a "Cellák formázása" ablak "Szám" oldalának "Egyéni" kategóriájához. Számok (és szövegek) esetében is a "Formátumkód" mezőbe kell beírnunk a kívánt kódot, pontosabban kódokat, ami majd a megjelenést szabályozza.
Azért kódokat, mert a számformátum igazából négy, egymástól pontosvesszőkkel elválasztott blokkot tartalmazhat, amelyek a pozitív számok, a negatív számok, a nullás értékek és a szövegek formátumait definiálják. Ha csak egy ilyen blokkot adunk meg, akkor az természetesen az összes számra érvényes lesz. Ha két szakaszt adunk meg, akkor első a pozitív számokra és a nullákra, míg a második a negatív számokra lesz hatással.
Megtehetjük azt is, hogy kihagyunk egy kódszakaszt, de annak záró pontosvesszőjét ez esetben is ki kell tennünk. Ezzel a megoldással legyünk nagyon óvatosak, mert az üresen hagyott kódszakasz azt eredményezi, hogy az adott típusú értékek nem jelennek meg. Így például a 0;;0 formátumkód elrejti a negatív számokat, ahogyan a ;;;@ formátumkódot használhatjuk arra, hogy felfedjük táblázatunkban a szövegként tárolt számokat (a @ a cellában lévő szöveget jeleníti meg). Éppen ezért, ha egy kódszakaszt szeretnénk alapértelmezett formában hagyni, akkor annak helyére írjuk azt, hogy "Normál".
A számok formázásnak négy legfontosabb karaktere a következő:
Nulla (0): mindenképpen megjelenő "számjegyhelyőrző". Ez akkor is megjeleníti a nullákat, ha egyébként az adott érték kevesebb számjegyet tartalmaz. Például a 0,00-s formátumkód a 3,1-et és a 3,1415-öt is egyaránt 3,10-ként jeleníti meg, ahogyan a 000-s formátumkód esetén a 3-ból 003, a 31-ből pedig 031 lesz.
Kettős kereszt (#): opcionálisan megjelenő számjegyhelyőrző. Ami azt jelenti, hogy az Excel a tizedesvessző egyik oldalán sem jeleníti meg az úgynevezett elhagyható nullákat, vagyis amikor a cella tartalma kevesebb számjegyet tartalmaz, mint amennyi kettős kereszt található a formátumkódban. Például a ###,## formátumkód esetén a 31,4 pontosan ugyanígy jelenik meg, míg a 0,314-ből ,31-lesz, azaz a tizedesvessző előtt sem jelenik meg a nulla.
Kérdőjel (?): opcionálisan megjelenő számjegyhelyőrző. A kérdőjel szinte pontosan ugyanúgy működik, mint a kettős kereszt, azzal a fontos különbséggel, hogy az elhagyható nullákat nem "lenyeli", hanem egy számjegy szélességű szóközzel helyettesíti. Így ennek segítségével érhetjük el a legbiztosabban azt, hogy egy oszlopban a tizedesvesszők akkor is egymás alá igazodjanak, ha különböző tizedes számokat tartalmaznak. Például a 0,0??? formátumkód használatával a 3,14, a 3,141 és a 3,1415 is teljes hosszában jelenik meg, méghozzá úgy, hogy a hármasok és a tizedesvesszők pontosan egymás alatt kezdődnek.
Vessző (,): tizedesjel. Ennek hatására jelenik meg a tizedesvessző a számokban. Elvileg akár több vesszőt is írhatunk a formátumkódba, azonban ezek közül csak az első működik majd tizedesvesszőként, az összes többi csak "dekorációs elem" lesz.
Szóköz ( ): ezres elválasztó.
- 01: Mire jó az irányítószám?
- 02: Feltételes összegek és átlagok
- 03: Kategóriák és esetszámok
- 04: Minimum és maximum értékek
- 05: Keresés a tartományokban
- 06: Automatikusan bővülő grafikonok
- 07: Évek, hónapok, napok
- 08: Formás értékek I.
- 09: Formás értékek II.
- 10: Formázások feltételekkel I.
- 11: Formázások feltételekkel II.
- 12: Új diagramtípusok
