Kertészkedj okosan
Növényeid nevelgetésére is bevetheted az IoT-eszközöket, cikkünkben bemutatjuk, hogy is kezdd el a zöld környezet digitális továbbfejlesztését.
A hármasból a legkisebb ráhatást talán a napfénnyel kapcsolatban érheted el, hisz itt csupán annyit tehetsz, hogy a növényt a megfelelő helyre rakod, ahol folyamatosan megkapja azt a fénymennyiséget, ami az ideális fejlődéséhez szükséges. Természetesen, ha ezt az adatot is szeretnéd számszerűsíteni egy fényszenzorral és néhány sornyi kóddal kell kiegészítened a projektet. A legegyszerűbb, ha a növény fényigényeinek megfelelő intervallumot beállítod és a levelek magasságában helyezd el a fénymérő szenzort, a bekötött visszacsatolási LED, a kijelző, vagy az extra buzzer segítségével pedig könnyedén jelezhet a növény, ha nem megfelelő a kapott fény mennyisége. Persze ez a módszer azért sem feltétlenül megbízható, mert ezen aprócska érzékelő bizony nem tesz különbséget a természetes és a mesterséges fény között, holott a palánták számára az előbbi hasznos csak igazán.
Persze a legtöbb növény a napfény mellett a hőmérséklet ingadozására is reagál, a saját tűrőképességeit pedig bizony nem érdemes feszegetni, így is könnyedén előfordulhat, hogy túlzott melegben, vagy hirtelen hideg esetén elpusztul. Egy hőmérő beszerelésével ezt a problémát orvosolhatod, a növény közvetlen közelében elhelyezett szenzornak pedig könnyedén beállíthatod a kiszemelt komfortzónát, és az Arduino-hoz csatlakoztatott visszacsatolási felületek segítségével viszonylag gyorsan értesülhetsz arról, ha a környezetben bekövetkező változásokat már nem képes tolerálni zöld barátod.
Folyadékbevitel
Ahol a legnagyobb hatást érheted el a mikrokontrollerek és az automatizáció bevetésével az a nedvesség területe, hisz a mérésektől a konkrét tevékenységen át a megfelelő kiegészítőkkel számos folyamatot képes elvégezni egy jól konfigurált Arduino. Szerencsére a talaj nedvességének méréséhez külön szenzort szerezhetünk be, így nem kell mindenféle egyéb mérésekre és spekulációkra alapoznod az öntözés szükségességét, a hangvillára hasonlító talajnedvesség-szenzor ( Soil Moisture Sensor) segítségével ugyanis tökéletesen pontos információkat kapsz arról, mikor is kell újra meglocsolnod a növényedet.
Az érzékelő ugyanis a földbe szúrva a szenzor két vége közötti vezetőképesség vizsgálatát hajtja végre, mely a magasabb nedvesség esetén nagyobb, míg szárazabb talajban alacsonyabb értékeket jelenít meg. A loop() függvényedbe helyezve tehát a folyamatos vizsgálat során könnyedén kiderítheted mikor kezd el kiszáradni a növényedet tápláló talaj. Persze a kezdeti adatok csupán arra tökéletesek, hogy az optimális értékekről meggyőződj, a megfelelő nedvessé-tartományok kitapasztalása bizony hosszú időt is igénybe vehet, azonban, ha már megfelelően belőtted a vizsgált növény igényeit máris automatizálható például az öntözés folyamata is. Kódolási szempontból a teendőd csupán annyi, hogy a talajnedvesség szenzor adatai alapján bizonyos érték alatt elindítod a vízellátást és egészen addig folytatod az öntözést, amíg a talaj minősége el nem éri a felső határvonalat. Ehhez természetesen már további hardveres kiegészítésekre is szükség lehet, így az öntözés automatizálását már tényleg csak a profiknak javasoljuk. A kódoláshoz kevéssé értő, illetve a kiegészítőkkel - és kezelésükkel - is hadilábon álló hobbistáknak inkább azt javasoljuk, hogy valamilyen egyszerű LED-megoldással egészítse ki a talajnedvesség mérését, az öntözést pedig a lámpa felvillanása esetén manuálisan kezdje meg.