Cyberbullying: zaklatott internet
Egyre nő az internetes zaklatások száma, amely a tinédzserkori öngyilkosságok egyik leggyakoribb indoka. Sok szülő számára mégis ismeretlen a fogalom.
Egy 2006-os kutatás szerint az válik valószínűleg elektronikus zaklatás áldozatává az iskolában, akire egyébként is kiközösítés vagy csúfolás várna, sőt elkövetői oldalon is jelentős hasonlóság mutatkozik. "A legtöbb gyerek nagyon fél, hogy netes zaklatás áldozatává válhat, bár saját, első kézből való tapasztalata nincs. Legjobban a lejárató képek, videók és mémek, intim fotókkal létrehozott hamis profilok okozzák bennük már előre a szorongást. Többen azért válnak inkább bántalmazóvá, hogy megelőzzék az esetleges áldozattá válást. Hiszen aki csendben van, az gyenge, sőt, aki fellép az áldozat mellett, az is támadható" - magyarázta a jelenséget Jármi Éva. Ráadásul - mivel az online zaklatás legtöbbször álnéven történik - a diákok úgy gondolják, hogy sokkal könnyebben megúszhatják a lebukást, mint élőben, viszont a társaiknak eldicsekedhetnek tetteikkel. A dosomething.org mérése szerint ezért a fiatalok 81 százaléka ma már inkább az online felületet választja a zaklatásra.
Mit lehet tenni?
A legfontosabb a megelőzés. Eltérnek a vélemények, hogy mennyi idős kortól lehet/szabad/érdemes képernyő elé engedni a gyereket, de mivel a most születettek már az anyatejjel szívják magukba a számítástechnikát, óvodás korban mindenképp el kell kezdeni figyelmeztetni a kicsiket. Együtt kell leülni a gép elé, megmutatni a védelmi lehetőségeket, együtt beállítani a privát szférát védő programokat, különösen az adatszivárgás-védelmet. Ez segít, hogy a lakcím, telefonszám vagy a hasonló adatok ne kerülhessenek ki a gyerek számítógépéről, hogy ne tudjon bárkinek fényképet küldeni, vagy ne barátkozhasson bárkivel. Természetesen azt is meg kell mondani, hogy a védelem lényege nem az eltiltás, így például nem tilos új ismerősöket szerezni, csak szólni kell a szülőnek, hogy - megfelelő ellenőrzés után - engedélyezhesse a kapcsolatot.
Az általános iskola felső tagozatában kezdődnek el aztán az igazi chatelések, ezért 12 éves kortól jelentősen megnő a zaklatás kockázata. Addigra a szülőnek egyrészt meg kell tanítania gyereknek, hogyan védheti meg magát az online támadások ellen, illetve hogy miért nem szabad neki magának trollá válnia. Sok gyerek ugyanis az őket érő erőszakos tartalmak és az egyre durvább online kommunikáció miatt tettét nem is tartja igazán bántalmazásnak. Ez azonban közösségbe kerülve negatív spirállá változhat, hiszen az adott beszólás "nem is olyan durva", a másikat viszont felül kell licitálni egy még nagyobb sértéssel, mert az áldozat megalázása vicces.
Itt lép be a közösségformálás szerepe, amely már intézményi felelősség. Jármi Éva szerint kisebb-nagyobb közösségi szinten kell a bántalmazásellenes normát erősíteni: a beszólás nem tesz senkit menővé, sőt az az erős, aki megvédi a bántalmazottat, az elkövetőt pedig nem értékeli a csoport. Hasonló programokkal a tengerentúlon komoly sikereket érnek el, a legutóbbi felmérések szerint már a diákok 68 százaléka ért egyet abban, hogy a netes zaklatás komoly probléma. Továbbá a tragikus öngyilkosságoknak köszönhetően egyre több jogszabály születik a megelőzésre. Így például legutóbb most szeptemberben, Jerry Brown, Kalifornia kormányzója írt alá egy törvényt, amely szerint kirúgással néz szembe az az állami iskolába járó diák, aki szexuális tartalmú üzeneteket, meztelen fotókat vagy sértő videókat használ fel az online zaklatáshoz.
Magyarországon sajnos jelenleg nincs pontos utókövetése az amúgy is alacsony számú felvilágosító kampánynak. Nemrég indult el például a finn KiVa Antibullying program néhány budapesti és vidéki iskolában, illetve egy pár intézményben országszerte akadnak saját kezdeményezésű zaklatásellenes programok. Jármi Éva szerint a legnagyobb gond az, hogy vannak olyan - a virtuális térben kevésbé aktív - szülők és pedagógusok, akik még mindig nem kezelik megfelelő súllyal a jelenséget. Az általános tájékoztatás sem tökéletes, mivel az elmúlt időszakban a Médiaunió Neked 8 és a Disney Magyarország Add Friend információs kampánya, illetve a Hop12 mellett országosan semmilyen megmozdulás nem hívta fel a figyelmet a problémára.
A már kialakult zaklatás esetén a legfontosabb teendő a megfelelő technikai és főleg pszichés segítség nyújtása az áldozat számára, ha ugyanis ez sikeres, azzal minimalizálhatók a zaklatás negatív következményei. A legjobb példa erre éppen a netes zaklatás első, széles körben ismert esete: a Star Wars Kidként elhíresült, kanadai Ghyslain Raza bár többször kényszerült iskolaváltásra mémmé vált (fénykard helyett) partvisnyeles tánca miatt, segítséggel fel tudta dolgozni a bántalmazást, jogot végzett, és mára teljesen normális életet él.
Szoftveres megoldások
A megelőzést a technika is igyekszik támogatni, így mivel a közösségformálás hosszú folyamat, egyre több szoftveres lehetőség nyílik az online zaklatás megoldására. A legegyszerűbb azonnal képernyőmentést készíteni minden zaklató cselekményről, abbahagyni az éppen végzett netes tevékenységet, és használni a legtöbb szolgáltatásban megtalálható blokkolás funkciót a zaklatóval szemben. Emellett érdemes jelenteni is a szolgáltatónál a zaklató felhasználónevét. A jó minőségű, naprakész biztonsági szoftverek is segítséget nyújthatnak, mivel megelőzik az adathalász kémprogramok telepítését.
A UNICEF Magyar Bizottsága által fejlesztett HelpApp (lásd lentebb, első képernyőkép) egy olyan applikáció, amely erőszakos helyzetekben nyújt azonnali segítséget a gyermekeknek. Használható a való életben történt bántalmazások esetén is, de az applikációban nagyobb hangsúlyt kap az online zaklatás. A gyerekek akár egyetlen gomb megnyomásával kérhetnek tanácsot, megkérdezhetik, hogy ami történt, az valóban bántalmazás-e, és ha igen, mit tegyenek, hova forduljanak segítségért. Az app pontos tanácsokat ad aszerint, hogy a felhasználót ki és hogyan bántalmazta.
A STOPit egy amerikai cég fejlesztése, amely valósidejű riportolást és üzenetküldést tesz lehetővé a felhasználók számára. Az app így a képernyő- vagy videómentések segítségével azonnal az iskolaigazgatósághoz küldi az aktuális eseteket, felgyorsítva ezzel a felelősségre vonás folyamatát. Az alapító Todd Schobel szerint azokban az iskolákban, ahol elkezdték használni a STOPitet, szignifikáns csökkenést tapasztaltak nemcsak az online, de a klasszikus zaklatás viszonylatában is. A szintén amerikai BRIM hasonló értesítési lehetőségeket nyújt, emellett heti összefoglalót és emlékeztetőket küld a releváns eseményekről, illetve összeköti a tanárokat és az igazgatóságot, hogy mindannyian együttműködhessenek a probléma megoldásában. A cég tulajdonosa és vezető fejlesztője, Chris Norton maga is átélte a bántalmazást a középiskolában, így most életcéljának tekinti megvédeni a következő generációt a zaklatás káros hatásaitól.
A Speak UP máshonnan közelít. A nemzetközi összefogásban fejlesztett applikáció anonim lehetőséget ad a diákoknak, hogy az általuk tapasztalt zaklatást bejelentsék, így nemcsak az áldozatnak nyújt segítséget, de a pozitív visszajelzés nyomán erősíti a felhasználókban a tudatot, hogy ki kell állni az áldozatok mellett.
A legtöbbet használt applikációt egy 13 éves kislány, Trisha Prabhu írta, akit ezért 2014-ben a Google Tudományos Díjának döntősei közé választottak. A ReThink kiindulópontja, hogy 1,8 milliárd tinédzser él a földön, a technológia pedig legtöbbjük kezében ott van. Minél többen vannak online, annál több fiatalt ér zaklatás - sokszor az át nem gondolt üzenetek miatt. A ReThink ezért lehetőséget nyújt a felhasználó számára, hogy újra átnézze, elolvassa és adott esetben törölje az elküldeni kívánt posztot, tweetet vagy egyéb üzenetet. Kutatások bizonyítják, hogy a ReThink a felhasználók 93 százalékát késztette üzeneteik törlésére, illetve hogy a fiatalok zaklatási hajlandósága 71 százalékról négyre csökkent.
Összességében a szakértők úgy látják, változik a diákok hozzáállása a netes zaklatáshoz. Természetesen mindig lesznek olyan elkövetők, akik tudatosan bántalmazzák társaikat, de határozottan elkezdett növekedni a zaklatást visszautasítók száma. Bár lassú a folyamat, és még bőven van hova fejlődni, a jelek mégis biztatóak.