Beszélgető lapkák
Egy nagyobb projekt esetén könnyen előfordulhat, hogy egyszerre több Arduinot is össze kell kapcsolni, mutatjuk, miként lehetséges ez.
Az alapprojektjeinken túllépve viszonylag gyorsan eljutunk arra a szintre, hogy már több készülék összehangolt munkájával tudjuk csak megoldani a felmerülő problémáinkat, ám szerencsére erre a feladatra sem túlzottan nehéz rábírni az Arduinokat. Az egyik legfontosabb, hogy itt azért már mindenképp szükségünk lesz alapvető elektronikai ismeretekre, hisz az eszközök közötti adatcsomag-áramlást már csak így tudjuk majd megfelelően kezelni. Mivel a különféle Arduino-modellek - elméletben - minden probléba nélkül képesek egymással kommunikálni, ám ha maximális kompatibilitásra vágyunk és nem szeretnénk a különböző programozási könyvtárak hiánya miatt aggódni, akkor érdemes két azonos készüléket bevetnünk.
Igenis, Mester!
A megfelelő kommunikációhoz egy alárendeltségi rendszert kell kialakítanunk a használni kívánt Arduino-eszközeink között, vagyis az egyik lapkát ki kell neveznünk főnöknek, míg a második board egy munkáját teljesítő szolgaként funkcionál majd. Ezt az úgynevezett Master/Slave kapcsolatot pedig nem is olyan túlzottan nehéz összehozni, mint amennyire elsőre gondolnánk. A készülékek összekapcsolásához az I2C-protokoll ismerete szükséges elsősorban, ami egy soros kommunikációs protokoll, és hatalmas előnye, hogy szinte az összes mikrovezérlőben megtalálható.
A protokoll bemutatása nagyjából a szükséges extra hardverigényeket is lefedi, hisz a két mikrokontrolleren kívül mindössze kábelekre lesz szükségünk, ha csak az alapvető adat küldés/fogadás beállítása a célunk. Alapértelmezetten mindössze három összekötő kapocsra lesz szükségünk, melyekkel maradéktalanul képesek leszünk kommunikálni lapkáink között. Az első vezeték (SCL) feladata az órajelek szinkronizálása lesz, míg a második (SDA) az adatok áramlása során lesz segítségünkre, harmadik társuk pedig a földelésről gondoskodik majd.
Összedrótozva
Ilyen bonyolultabb kapcsolások létrehozásakor igazán hasznos az Arduino NYÁK-lapkájára égetett feliratok jelenléte, hisz így nem kell óvatosan kiszámolgatnunk, melyik portra is lesz szükségünk, elég csak a címkéket végig böngészni. Csatlakoztatásnál az analóg bemeneti pineket használjuk egészen pontosan az SCL (vagyis az órajel) esetén az 5-ös csatlakozóba kerülnek a kábelek, míg a SDA-nál (vagyis az adatok esetén) a 4-es porton találkoznak a vezetékek. A harmadik, földelésért felelős csatlakozót a GND feliratú pinekbe helyezzük és már el is készültünk a modellünk alapvető felépítésével.
Használat közben természetesen mindkét eszközt áram alá kell majd helyeznünk, azonban emellett még az is kiemelten fontos - elsősorban az adatforgalom szempontjából -, hogy a csomagokat fogadó modellünk USB-kapcsolattal egy PC-hez csatlakozzon. A másik modell esetén ez nem elvárás, viszont a működtetéséhez szükséges energiát több módszerrel is garantálhatjuk számára. Választhatjuk ugyanis a PC-s csatlakozást, vagy ha rendelkezünk dedikált töltőfejjel, vagy elemes csatlakozóval akkor bevethetjük a modell DC-portját is, azonban a legelegánsabb, ha az energiát is a két eszköz között osztjuk meg. Ehhez mindössze annyi a teendőnk, hogy az analóg oldal pinjei között megkeressük a Power feliratú csatlakozókat és az 5V-os feliratúba vezetünk egy kábelt, melynek másik végét a kettes számú eszközünk 9V-os (vagy másnéven VIN) csatlakozójába helyezzük.